Karburátorok

Mi a karburátor, vagy más néven a porlasztó? Mi magyarok büszkén úgy gondoljuk, hogy az a szerkezet, amit Bánki Donát és Csonka János talált fel 1893-ban, bár egy hasonló, igaz a gyakorlatban nem igazán használható eszközt jó tíz éáévvel korábban is szabadalmaztattak.

A karburátor alapjaiban mozgó alkatrészeket nem tartalmazó, áramlástani elven működő szerkezet. Célja a motor számára a mindenkori megfelelő keverési arány biztosítása. Nagyon leegyszerűsítve valahogy így néz ki, mint a Wikipedia magyarázó ábráján:

 

1.Venturi-cső 2. csökkentett légnyomású terület 3. úszóház 4. úszó 5. tűszelep 6. fúvóka 7. pillangószelep

Az ábrán látható egyszerű változatnál a levegő, melyet a motor dugattyúja szív be, alulról áramlik az  Venturi-csőbe, amely az állandó keresztmetszetű szívócsőbe helyezett szűkülő, majd bővülő keresztmetszetű csőszakasz amit hosszasan kikísérletezett, pontos geometriával rendelkezik. A levegő áramlása a Venturi-csőben lecsökkenti a légnyomást és a  fúvókából (6) az üzemanyagot apró cseppek – köd – formájában kiporlasztja, amely a levegővel keveredik és robbanóképes keveréket alkot. Ahol kisebb a keresztmetszet, ott gyorsabb az áramlás és kisebb a nyomás. És mivel a sebesség-változással a nyomás is változik, így a legkisebb keresztmetszetű helyen vezetjük be a benzint, akkor – egy kissé leegyszerűsítve a dolgot – a benzinmennyiség a légáram függvényében fog változni.

A levegő mennyiségét a (7) pillangószeleppel lehet szabályozni. A karburátoros motoroknál ezt mozgatva lehet a motor erejét szabályozni.

Az úszóház egyfajta puffer, az itt tárolt üzemanyag kerül majd beporlasztásra a szívócsőbe.  Az itt tárolt üzemanyag mennyiségét az úszóházban  mozgó úszóval  mozgatott tűszelep szabályozza. Ha az üzemanyag szintje csökken, az úszó lejjebb mozdul, és nyitja a tűszelepet.